ÖNTÖZÉS

ÖNTÖZÉS

VÍZ MINT TERMÉSZETI ERŐFORRÁS

Bevezetés

Az éghajlatváltozás fokozza a jelenlegi veszélyeket, különösen azokon a területeken, ahol fennáll a vízhiány, főként azokban a régiókban, ahol az már most is aggodalomra ad okot. A korábbi alkalmazkodási stratégiák és a kapcsolódó kockázatok ismerete segíthet a városi és mezőgazdasági ágazatot célzó hatékony vízgazdálkodási rendszerek kialakításában.

​Leírás

A vízhiány olyan helyzet, amikor nincs elegendő és megfelelő minőségű víz az emberek és a környezet igényeinek kielégítésére (Európa számos részén ez a valóság). „Az aszály és a vízhiány többé már nem ritka vagy szélsőséges esemény Európában, és egy átlagos évben a terület mintegy 20%-át, az európaiak 30%-át érinti a vízhiány” – írja az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentésében. Az éghajlatváltozás várhatóan súlyosbítja a problémát. Ezeken a területeken a mezőgazdaság, a közüzemi vízellátás és a turizmus nehezíti a vízhez való hozzáférést, nyáron jelentős szezonális csúcspontokkal. Összességében az európai városoknak meg kell erősíteniük ökoszisztémáik ellenállóképességét és hatékonyabban kell használniuk a vizet, hogy minimalizálják a vízhiány emberekre és környezetre gyakorolt hatásait. Európai szintű szakpolitikák és rendeletek már léteznek, és a városok egyre nagyobb számban hajtanak végre alkalmazkodási terveket, de ezek hatékonyságát még javítani szükséges.

A probléma kezelésének egyik módja, ha a polgárok intelligens öntözési gyakorlatokat alkalmaznak:

  • Mulcsozzuk a kertet - a mulcs akár 70%-kal több vizet képes megtartani a talajban.
  • Haszn·ljunk csepegtető öntözőrendszereket a locsolók helyett.
  • Óvakodjunk a fűnyesedék mulcsként történő használatától. Inkább komposztáljuk.
  • Forró időben ne vigyük túlzásba a locsoló használatát. A gyepünknek tényleg csak hetente egyszer van szüksége öntözésre, és jobb, ha reggel öntözünk, amikor a párolgás kisebb.
  • Gyűjtsük az esővizet.